Bittman Bálint neve sokaknak ismerősen csenghet, hiszen a kiskamasz története bejárta a környéket és összefogásra késztette az intézményeket, civileket egyaránt tavaly nyáron. A mosolygós fiú hatalmas harcos, ám betegsége rendkívül megnehezíti a hétköznapjait. Családja mindent megtesz azért, hogy a kamasz álmát valóra váltsa, ami nem más, mint hogy ő is labdába rúghasson majd egyszer… Bálint él-hal ugyanis a fociért, ám a kitűzött célhoz még nagyon hosszú út vezet, így újabb műtétre, fejlesztésekre, terápiákra van szükség.
A Sportváros Nonprofit Kft. szívügyének érzi, hogy segítsen, ha nemes ügyről van szó, így idén is a Bittman család mögé álltunk és támogatjuk Bálint rehabilitációját, elvégre nincs nagyobb öröm számunkra, mint amikor egy gyermek, egy fiatal örömmel kezd a sportok iránt érdeklődni, mozogni. Valljuk, hogy a példamutatás és a közösség ereje lehetővé teszi, hogy Bálint a gyógyulásában újabb fontos mérföldkőhöz érkezhessen, ezért minden lehetőséget megragadunk, hogy segítsünk. 2024 május közepéig minden hazai FC Ajka labdarúgó mérkőzés, valamint minden hazai KK Ajka kézilabda mérkőzés jegybevételének 20 %-át felajánljuk a kamasznak, illetve minden nagyobb rendezvényünkön dobozban is gyűjtünk neki. A befolyt pénzt egy összegben az őt támogató Kivi-REHA közcélú egyesület javára utaljuk majd át.
Hiszünk benne, hogy #együttaváros a sportban, az élményekben és akkor is, ha segítségre van szükség.
S hogy miért érezzük különlegesnek Bálint történetét? Azért, mert látjuk benne az akaraterőt, a motivációt és a reményt, hogy a lehetetlennek tűnő helyzetekre is van megoldás, ha igazán hiszünk benne. Minden megtörténhet, akárcsak a sportban.
Séfer Hajnalka, Bálint konduktora szerint olyan fokú javulás volt megfigyelhető a tavalyi műtétnek, és az azt követő rehabilitációnak köszönhetően, melyet a közel 20 év szakmai tapasztalata során sem élt át.
– Óvodás kora óta van szerencsém dolgozni Bálinttal, vagyis lassan 10 éve. Az évekig tartó lassú fejlődést egy valamivel gyorsabb hanyatlás követte a kamaszkor beköszöntével. Úgy tűnt, nincs tovább, nem lesz már szebb járás, mászás, testtartás, de tévedtünk. Talán az utolsó pillanatban fogott össze a környék tavaly nyáron, és esett át Bálint az első állapotjavító beavatkozáson Barcelonában. Úgy gondolom, hogy van még potenciál a továbbfejlődésre. A következő műtét újabb lehetőségeket nyújthat. Jelenleg kapaszkodás nélkül 3-6 lépést tud önállóan megtenni Bálint, mozgása könnyedebb, izomereje a rengeteg munkának köszönhetően sokkal nagyobb – fogalmazta meg a legfontosabbakat a szakember, aki szerint a cél az önálló életben való boldogulás kell, hogy legyen.
Az elmúlt években rengeteg küzdelemben volt része Bálintnak és a családjának egyaránt, alább édesanyja, Bittmanné Srágli Adrienn visszatekintését olvashatjátok.
„Bálint ikerterhesség 30. hetében született 1490 grammal. Sajnos szülés közben oxigénhiány lépett fel, de itt még nem tudtuk, hogy ez az állapot a jövőre nézve milyen hatással lesz az életünkre.
Testvére Bence agyvérzést kapott. 2 hónapot töltöttünk a PIC-en, eközben Bálint átesett már egy szemműtéten, testvére pedig 2 ideiglenes shunt műtéten.
Hazajövetelünk után nem sokkal észleltük, hogy valami nincs rendben Bálint mozgásfejlődésével. 5 hónapos korában nehezen tartotta a fejét és állandóan görcsben volt a teste, nehezen volt etethető. Orvosainkkal konzultálva kivizsgálásra mentünk Budapestre. Egy hét múlva megkaptuk a diagnózist: CerabralParesis (tetra), központi idegrendszeri sérülés.
Ettől a perctől kezdve elkezdtük kutatni a lehetőségeket fejlesztések terén, miközben azzal a kimondott tényállással is szembesültünk, hogy nem biztos, hogy valaha lábra fog állni…, de mi ebbe sosem tudtunk beletörődni.
Jártunk korai fejlesztésre, heti többszöri DSGM tornára, vízi fejlesztésre, majd a későbbiek során lovagolni is, illetve évente két alkalommal részt vehetünk kórházi rehabilitáción is. Sokáig csak kúszott, majd évek alatt tanult meg mászni, háromkerekű biciklivel közlekedni, bottal sétálni.
Emellett ikertestvérével, Bencével heti többszöri gyógypedagógiai- és szintén mozgásfejlesztésre jártunk, folyamatos orvosi kontroll alatt vagyunk a shunt miatt, időközben kiderült, hogy epilepsziás, látássérült is… Középsúlyos értelmi fogyatékos, speciális iskolába jár.
Bálint napjainkban kiskamasz, 13 évesek múltak a fiúk októberben… mindketten nagy küzdők, de Bálint az utóbbi 1 évben rengeteget tett le az asztalra…
Tavaly év elején elhatároztuk magunkat, hogy megpróbálunk egy külföldi műtétet Barcelonában… állapotjavító lehetőségként jött velünk szembe… Nazarov-műtét…, izmokat vágnak lézerrel tetőtől-talpig, a kóros, görcsös izmokat, ezáltal szabadabb lehet a mozgás. Bálint itt már fájdalmakkal küzdött, ugyanis nála a növekedés nem áll egyenes arányban a testi változásokkal… egy fontos célunk volt, ezeket megszüntetni és elkerülni a kerekesszéket…
Szinte mondhatom azt, hogy az egész megye mögöttünk állt, itthon Ajkán, Kislődön, Veszprémfajszon és a Balaton-parton több száz embert mozgatott meg a felhívásunk, gyűjtésbe kezdtünk… nagyon hamar, szinte 1,5 hónap alatt sikerült elérnünk a kitűzött célt… Májusban utaztunk… személy szerint rettegtem… mindenhogyan az ismeretlenbe mentünk… nem tudtuk pontosan mivel álltunk szemben, hiszen az operáció után 12 hét kötelező rehabilitáció vette kezdetét, amit saját kútfőből kellett összeraknunk, már itthon… szerencsére pici korától kezdve a fejlesztőink mellettünk vannak, most is végig fogták a kezünket…
Bálint rengeteget küzdött, a nyári szünet számára kőkemény munka volt, reggeltől-estig… átmozgatás, gyógytorna, konduktív fejlesztés, Dévény torna, lovaglás, úszás, itthon ugyanúgy, rehabilitációk… szeptember 1-én pedig visszaült az iskolapadba…
A műtét szülői szemmel nézve rengeteg változást hozott… a fejlesztések által megszűntek a berögzült kórós mozgásképek, nyújtott lábbal közlekedik, lazább lett az izomzata, az egyensúlya sokat javult, pár lépést önállóan megtesz szobatávon… eltűnt a fájdalom, a kerekesszéket csak a hosszabb utaknál vesszük igénybe… ezt úgy kell érteni, hogy azóta is mindennapos a fejlesztése, iskola után megyünk, nem állhatunk meg soha…
Bálint nagyon kommunikatív, értelmes, okos gyerek, aki rengeteg célt kitűzött maga elé… szabadidejét a foci tölti ki, minden mennyiségben… betegsége ugyan gátolja, de nagy álma, hogy egyszer ő is labdába rúghasson… mi pedig mindent elkövetünk, hogy ezt egyszer talán láthassuk…
Januárban orvosi kontrollon jártunk Budapesten, Nazarov doktornál… Bálintot úgy sétáltattuk be, mellettünk 1 kézzel. A doktornak leesett az álla. Nagyon megdicsérte, hogy látja mennyit dolgozott, ügyesedett, de az a fránya növekedés ismét… Az orvos javaslatára az idén újra megpróbáljuk a műtétet, ő úgy fogalmazott, hogy ebből a jó állapotból talán ki tudna hozni egy még jobbat, természetesen ugyanúgy munkával…
Bálint először nagyon csalódott volt, de nagyon sok beszélgetés árán megértette, hogy nem volt rossz, amit eddig csinált, fogjuk fel úgy, hogy egy újabb lehetőséget kaptunk az önállóság felé…
Hatalmas erővel bír, néha csak kapkodjuk a fejünket, hogy milyen felnőttesen tud gondolkodni… belenyugodott, újra végigcsináljuk… együtt…
Újabb gyűjtésbe kezdtünk, rengetegen vannak most is mellettünk, mögöttünk, amiért nagyon hálásak vagyunk… újra bizonyítani akar mindenkinek… de mi mindig azt kérjük, hogy elsősorban magára gondoljon, hogy elérje a céljait, álmait… ”
Hajrá Bálint! A Sportváros hisz benned, mögötted állunk!
